Horvátország

Horvátország igazán közel van. A tengerpartja is.
Az Adria szerelmese vagyok, mióta először megláttam. Akkor még csak képen.

A kék tenger. Nem hittem el, hogy a víz lehet olyan kék. Úgy gondoltuk, ez csak egy képeslap, és ilyenre festették a képen.

Amikor először megláttam, akkor nagyon elcsodálkoztam. (Nem csak én.) Jéé, ez a víz olyan kék, mint a képeslapokon. Ezt gyorsan meg is írtam a szüleimnek a képeslapon, amit hazaküldtem.

Ma már ez a képeslapküldés is milyen maradi dolognak tűnik. Bizony, volt idő, amikor szabad program címén rohantunk képeslapot venni, és rá bélyeget. Megpróbáltuk az illető ország nyelvén elmondani, hova szeretnénk küldeni, hogy annyi bélyeget adjanak, amennyi kell.
Aztán megírtuk, kerestünk egy postaládát, ahová bedobtuk, és reménykedtünk.

Rövid utazásnál tudtuk, a képeslap előtt érünk haza, de reménykedtünk, esetleg a lap megelőz bennünket. Hát, nem nagyon sikerült neki. A lényeg, küldtünk, és így nem lett sértődés a dologból.

Az Adria kékje

A kis kitérő után az Adria kékje. Igen, valami csodálatosan szép kék színe van. Amikor haragos, akkor viszont szürke lesz. Sőt, szinte fekete.