2011. júl. 21.

Ljubljanai séta

Ljubljana Szlovénia fővárosa, lakosainak száma 2011 elején 280.000 körül volt.
Mint ebből is látható, egy barátságos méretű városról van szó. 1144-ben alapították, óvárosa műemléki védelem alatt áll. A Ljubljanica folyó partján helyezkedik el, a folyó jobb partján a régi városrészek, bal partján az új városnegyedek vannak.

Ljubljana maketten


Néhány fontosabb látnivaló:
  • Ljubljanai vár (Ljubljanski grad)
  • Ferences – templom (Cerkev Cerkev Marijinega Oznanjena)
  • Három híd (Tromostovje)
  • Szent Miklós-katedrális (Stolna Cerkev Sv. Nikolaja) vagy Dóm (Stolnica)
  • Sárkány-híd (Zmajski most)
  • Városháza (Mestna Hisa Ali Rotovž)
  • Szent Jakab-templom (Cerkev Sv. Jakoba)
  • Auersperg – palota (Turjaška Palaca), barokk épület, 1654-1658
  • Szentháromság-templom (Cerkev Svete Trojice, Uršulinska)
  • Tivoli-kastély és park (Tivolski grad)
Ljubljana

Séta Ljubljana központjában

Folyópart

Hűs permet a forróságban

Ljubljana - vár bejárata

A várba siklóval is fel lehet jutni

Ljubljana látképe a várból

Ljubljana látképe a várból

2011-ben már az 59. Nyári Fesztivált rendezik Ljubljanában.
A fesztivál ideje: 2011. július 3-szeptember 7.

A fesztivál honlapja: http://www.ljubljanafestival.si/en

Ljubljana hivatalos honlapja: http://www.ljubljana.si/en/

2011. júl. 8.

Vonattal Svédországban

Nagyon tetszett Svédországban az is, hogy a pályaudvar akadálymentes. Ez mindenkinek jó, mert nem okozott problémát átmenni egy ajtón a csomagokkal.

Itthon hogyan lehet egy régi típusú csapóajtón átjutni? Régi típusú csapóajtón azt az ajtót értem, amit régebben iskolákban, közhivatalokban is használtak, lent tele, fent üveges, kis táblákkal, és egy gomb a nyitója. Gyakran az üveget védik fémráccsal is. Szerintem mindenki ismeri ezeket az ajtókat. Sőt sok helyen még jó erős ajtócsukó szerkezet is tartozik hozzá, így elérhető, hogy az előttünk bemenő ember az arcunkra vágja az ajtót. Ezen az ajtón bőrönd + 2 csomaggal átjutni csak úgy lehetséges, ha valaki kinyitja nekünk, vagy ha valahogy megtoljuk, majd a fenekünkkel megtámasztva valahogy a csomagokkal együtt beforogjuk magunkat az ajtón belülre. Ha hamar engedjük el, és lengőajtóról van szó, ilyenkor kellemesen hátba is vághat, ha nem vagyunk elég fürgék.

Svédországban a pályaudvari ajtók önműködőek.  Az ember közeledik, ajtó kinyílik. Nem kell csomagot letenni, és trükközni az átjutással.


A vasútállomás, a helyi autóbuszpályaudvar és a tömegközlekedés ugyanazon a helyen van. Tudom, nálunk is vannak olyan települések, ahol hasonlóan működik, de többnyire nem így van. Én csak a budapesti gyakorlatot ismerem, ahol a több pályaudvar között lehet villamossal, trolival, metróval közlekedni, és akkor még nem is említettük az egészen más helyeken elhelyezkedő autóbusz pályaudvarokat.

A pályaudvarokon nem kell lépcsőzni, vagy ha véletlenül mégis, akkor ezt nem gyalog kell tenni. Mozgólépcső, lift van.

Az InterCity-re a helyjegy nem kötelező. Ez azt jelenti, hogy akinek nincs helyjegye, felszáll, körülnéz, és leül egy szabad helyre. Ha jön valaki, akinek oda szól a jegye, megmondja, ez az én helyem, az illető felkel, és odébb ül.
Így ültem én is 3 helyen a Göteborg-Örebro szakaszon. Nem mondom, először el is kellett magyarázni nemzetközi nyelven is, mit akarnak, mert svédül egy szót sem tudok. Amikor látta az illető, hogy nyílt, érdeklődő tekintettel nem értek semmit, angolul próbálkozott, és a jegyre meg az ülés számára mutatva magyarázta el, miről van szó. Nem volt mérges vagy bármi, felkeltem, kerestem egy másik helyet és kész.
A bőröndöknek van külön bőröndtároló rész a vagonban. Már nálunk is vannak olyan vonatok, ahol valami hasonló hely szolgál a bőröndök tárolására. Nem kell a nehéz bőröndöt a fejem fölé ügyeskedni, hogy a polcra helyezzem. Ezek a termes kocsikban működnek így.

A vonatokon vannak olyan vagonok, ahol kisgyerekekkel utaznak. Úgy mondták, azokban játszótér van a gyerekeknek. Ezt ennél jobban nem részletezték, sajnos nem láttam belülről. Az oldalán felirat van, ami jelzi, hogy ez a gyerekek álomvonata. Először azt hittem, valami medvéről van szó, (tanultam rövid ideig németül) de kiderült, svédül az gyereket jelent.


Vannak olyan vonatok, amelyeken kutyák utazását is engedő kocsi is van. Na, ezt láttam belülről. Visszafelé oda kaptam helyjegyet. Mert visszafelé beruháztam már egy helyjegyre is.
Kiderült, a kutyás vagon. Rémálom volt. Félek a kutyáktól. Itt meg simán sétálnak a kutyák. Az egyik megállóban több felszálló volt, mellettem volt egy szabad hely, és hallom, valaki köszön, mutatja, ott a helye. Oldalra néztem, és majdnem megállt a szívverésem. Egy akkora kutya állt mellettem, ami akkora volt, mint ülve én. Nem lehetett nem látni, hogy majdnem meghaltam az ijedelemtől. Gazdája is látta, hogy a szemembe a rettegés ült ki. Nevetett, mondta  a többieknek, meg nekem is, megoldja a dolgot. A kutyát odaadta valakinek a kocsiban, hogy vigyázzon rá, és leült a helyére.
Nem problémázott a dolgon, és rendes volt, mert nem azt magyarázta nekem, hogy ez a 80 kilós állat nem bánt, és az ennivalót is megrágják helyette.
A kutya elvolt a vonaton magában, majd a gazdája egy idő után kiment másokkal beszélgetni, meg kutyázni.
Amikor elszántam magam, hogy életem kockáztatásával kimegyek a mosdóba, és láttam, a kutya mellett kell elmennem, megfogta és elhúzta  a kutyát az útból.

Azt viszont meg kell mondjam, Svédországhoz én kicsi vagyok. Vagyis alacsony. A vonaton még felnyomtam a csomagomat, de leszedni esélyem sem volt. Meg kellett kérnem az ott ülő fiút, segítsen. Nem mondom, hogy értette elsőre, mit akarok, pedig szerintem elég egyértelmű volt, hogy kínlódok, pipiskedek, felmászok, de nem érem el a bőröndömet. Végül segített levenni a csomagot.
A fiúról még csak annyit, hogy valószínűleg az apjával utazott, mindketten építkezésen dolgozhattak, és a fiú egy vastag könyvet olvasott az úton - angolul.

Az Örebro-Stockholm úton nem voltak ilyen kalandok, az egy kirándulás volt, csomagok nélkül, így könnyebb volt minden. Helyjegyet vettem, így nyugi volt, és figyelhettem a tájat.

Örebroból egész jól el lehet jutni Osloba is. Egy állomással odébb van egy nagy pályaudvar, ahol áthalad a Stockholm-Oslo útvonalon közlekedő vonat. Azzal mentem Osloba.

Ez a vonat nagyon szép volt, ma már itthon is láthatunk ilyeneket. A piros vonatokra gondolok, ami pl. Esztergomba jár, vagy amilyenek a győri személyvonatok is, ha pirosak. (Flirt, Desiro)
Tehát a mosdó, az automata ajtó, a lépcső, ami nem térdmagasságban kezdődik, az ülések, az, hogy áramfelvételi helyek (konnektorok) vannak. Ez utóbbi nagyon meglepett.
A vonat száguldott, hangos bemondón mondták be,milyen állomás következik.

És maga a csoda volt nekem, 2003-ban, amikor azt hallottam, persze nem magyarul, hogy "Hölgyeim és Uraim! A svéd, norvég határon haladunk át."
Ennyi. És áthaladtunk. Nem jött senki, nem kért semmit, csak átmentünk.
Örültem a vonatozásnak, milyen jó lesz, majd Oslót is jól megnézem a vonatról. Ebben bizony tévedtem. Amikor bemondták, hogy már Oslo következik, akkor egyszer csak jött egy alagút. egy hosszú alagút. Hú de hosszú ez az alagút. Te jó ég, vége lesz ennek? Még mindig alagút. 15 percig alagút. De jó, lassítunk. Igen, de még mindig alagút. És megálltunk a pályaudvaron.  Amikor kimentem a pályaudvar elé, kiderült, a város közepén vagyok.
Megnéztem a pályaudvart is, innen indultak a repülőtérre is a vonatok 15 percenként. A pályaudvar mellett természetesen a buszpályaudvar volt, ahonnan autóbuszok is indultak a repülőtérre. Csak onnan tudom, mert sok helyen ki volt írva, és többször bemondták. Nem csak norvégül.

Hát, igen, ez Skandinávia. A vonatjegy drága, mint minden. Volt viszont egy olyan lehetőség, ami nálunk a nemzetközi buszjegyeknél, illetve a fapados légitársaságoknál szokásos. Ha az utazás előtt x idővel veszek jegyet, olcsóbb. Sokkal olcsóbb. Tehát, ha valaki tudja, mikor kell utaznia, megveszi a jegyét 1 héttel előbb, akkor sokkal kevesebbet fizet érte, mint ha fél órával a vonat indulása előtt tenné.

Engem csak a helyjegyek ára érintett, mert itthon vettem egy olyan jegyet, amivel 4 napon utazhattam bármelyik vonaton Svédországban. A dátumokat én írtam rá, a kalauz azt a jegyet kezelte. Ma már nem úgy nevezik ezt a jegytípust, de ilyen kedvezményes jegy most is van.
Itt lehet olvasni az InterRail bérletekről: http://mav-start.hu/utazas/inter_rail.php

Amikor a vonatjegy árát akarta megtudni a neten, nehézségekbe ütköztem. A jegyek ára sehol sem volt feltüntetve, a svéd vasút honlapján sem. A nemzetközi jegypénztárban sem tudtak segíteni, mondták, a svéd árakat ők sem tudják megnézni.

Megnéztem, azóta már lehet a svéd vasúton is interneten jegyet venni, ezért az árakat látni. Egy Göteborg-Örebro teljesárú jegy 468 SEK. Ez elég durva ár. Örebro-Stockholm 235 SEK.
Kíváncsiságból megnéztem a Göteborg-Stockholm árakat is. Legolcsóbb ár: 682 SEK.
Másodosztály mind, helyjegy nélkül.

A svéd vasút honlapja: http://www.sj.se/

Az állomásokon kis kiadványok voltak a helyi menetrenddel. Illetve különböző vonalak menetrendjei külön kis füzetkékben. Olyan tenyérben elférő pici kivitelben. Ezt más országban is láttam már.

Az északi országok vasúti hálózata:
http://www.sj.se/sj/jsp/polopoly.jsp?d=19145&a=2466&l=en#

InterRail lehetőségek: http://www.sj.se/content/1/c6/16/54/30/SJ_Folder_Interail-Eng-A5-Webb.pdf

Azt tudni kell, hogy magyarországon vásárolva más árak vannak!

Letölthető menetrendek lelőhelye:
http://www.samtrafiken.se/Resplus/Tidtabeller/

Néhány utazási idő: http://www.sj.se/sj/jsp/polopoly.jsp?d=112&a=144431&l=en#

2011. júl. 6.

Örebro - Víztorony

Az örebroi víztorony arról is híres, hogy nagyon sok turista látogatja. A látogatóközpontban kiállítást láthatunk a toronyról, az építkezésről is. A kilátóteraszon körbe lehet sétálni. Innen kitűnő kilátás nyílik a környékre.
Örebro - Svampen

A víztorony Örebro északi részén található, nem messze a város központjától. Hozzávetőleg 2 km séta vár az emberre, ha gyalog megy. Fél óra séta, ha sokat nézelődünk, akkor több. Hogy miért érdemes mégis a gyalogos utat választani? Mert érdekes végigsétálni a város utcáin, látni a házakat, kerteket, utcákat. Eltévedni nem lehet, mert az út elején ki van írva, melyik irányban kell elindulni, és az utcák pont oda visznek. Ezen kívül, egy idő után meglátjuk a tornyot, amit egy kis parkon keresztül érünk el.

Gyorslifttel jutunk fel a kilátóhoz.

Víztorony kilátója
A víztorony neve: Svampen. Ez gombát jelent. Mint egy nagy gomba, olyan a víztorony. Sune Lindström építész tervezte, 58 méter magas, és 9 millió liter vizet tárol.
1958 májusában avatták fel, megépülése két másik víztornyot váltott ki: a Déli- és az Északi-víztornyot.

A toronyban konferenciaterem és kávézó is található.

Kilátás a víztoronyból


Örebro környéke magasból

A távolban látszik a tó is


Örebro - kilátás a víztorony környékére

2011. júl. 4.

Örebro - skanzen

Svédországban nagyon tetszik, hogy sok városban van skanzen. Ezek a szabadtéri múzeumok szinte apró települések. Sok szép és érdekes épületet láthatunk benne. Sétálhatunk a kis utcácskákban, olyan, mintha a múltba térnénk vissza.
Örebroban is van skanzen, méghozzá a város szívében. Nem kell órákat utazni, gyalog is el lehet jutni pár perc sétával a néhány száz méterre található vártól. (Örebro slott)

Örebro - Skanzen információs tábla
A másik dolog, ami nagyon tetszett Svédországban, hogy sokminden ingyen van. Igen, ezt az ember nem is gondolná. Például sok látványosság, múzeum is ingyenesen látogatható. Örebroban a skanzen és a híres víztorony, a Svampen is azok közé a helyek közé tartozik, ahová nem kell belépőjegyet venni.

Néhány kép ízelítőnek a skanzenről:








2011. júl. 2.

Budapestről Göteborgba autóbusszal

Igaz, nem mostanában voltam Svédországban, de azért érdemes mesélni róla. Nekem hihetetlenül tetszett. A táj, a városok, épületek, az ég, a kövek, a közlekedés, az ország működéséből az, amit láttam.

Először is, hogyan jutottam el Svédországba?

Menetrend szerinti autóbusszal. Akkor még járt a Volán által üzemeltetett Eurolines járat Budapest és Stockholm között. Azóta ez már megszűnt. Akkor is csak nyáron járt, heti egy alkalommal, de akkor nekem úgy tűnt, van rá igény.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, nem egy, hanem két autóbusz fog menni Svédországba.

A jótanácsok, hogy a buszmegálló mely részén cövekeljek le a jó hely elfoglalása miatt, nem értek semmit. Ugyanis beállt két busz, és megjelent egy ember, aki fennhangon elmondta, hogy aki Göteborgig utazik, az jöjjön ide, aki meg tovább az oda álljon. Máris felborult a rend.
A Göteborg csoportba álltam, hamar meg is kezdődött a felszállás. Olyan sok utas volt, hogy azt a megoldást választották, hogy az egyik busz megy fel Stockholmig, a másik csak Boras-ig.
Az utasok így el is fértek a két buszban. Felszálláskor még sok üres hely volt, ami később felszállókkal telt meg.

Az első élmény az volt, hogy késve indulunk. Nem a Volán miatt, hanem azért, mert ennek a járatnak meg kellett várnia a Romániából busszal érkező átszállókat. Az a busz meg késett. Így egy óra késéssel tudtunk elindulni.
A megszokott módon 2 autóbuszvezetővel, akik illendően bemutatkoztak, elmondták, kb. mennyi időnként fogunk megállni, merre megyünk, hol vannak a felszállóhelyek.

Teljesen olyan volt, mint egy társasutazás, csak a történelem és földrajzóra maradt el. Nem nagyon bántam. Legalább volt idő beszédbe elegyedni az utastársakkal.

Felszállók Győrben és Pozsonyban voltak, utána már nem álltunk meg, csak a technikai szünetekre.

Pozsonyban megteltek a buszok, alig 1-2 üres hely volt. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert kétszer is mellém ült valaki, aki pár perc múlva talált magának jobb helyet. Nem bántam. Így odafelé még aludni is aránylag kényelmesen tudtam.

A busz száguldott Szlovákián, majd Csehországon át. Nem lehetett elkerülni Prágát, így egy röpke autóbuszos városnézésben is részesültünk.
Igaz, ezeken a "városnézéseken" magunknak kellett kitalálni, mit látunk.

Prágánál ronda felhők voltak, és ahogy elhagytuk a város, már láttuk is, hogy vihar van a távolban. Prága után is egy ÖMV kútnál álltunk meg.
Ameddig voltak ÖMV kutak, addig mindig olyanhoz álltunk be. Evés-ivás, mosdó. Fél óra, és indulás tovább.

Egy olyan határátkelőn mentünk keresztül, ami sokak szerint nem is létezik. Akkor még (2003)Magyarország nem tartozott a schengeni övezethez, Németország határán volt az ellenőrzés. Ott le kellett szállni, az útleveleket elvitték.
Szerencsére a határátkelőn volt mosdó, így azt is el tudtuk intézni egy füst alatt. Ez a bizonyos határátkelő a Cinovec - Zinnwald volt. Mondták, hogy ideiglenes határállomás, mert amikor schengen kibővül, lebontják. Nem is állandó épületek voltak, hanem faházak.

Estefelé értünk Drezdába. Egyik utastárs már a határ után érdeklődött, merre megyünk, érintjük-e azt a bizonyos bevásárlóközpontot Drezda előtt. Megnyugtatták, igen, szándékuk szerint este fél 8 körül már ott leszünk, és 8-ig gyorsan vásárolhatunk.

Akkor még nem értettem, miért volt ez nekik olyan fontos, de később elmesélték. A Svédországba hazatérők tudták, hogy itt meg szokott állni a busz, máshol nem, és itt olcsóbb minden, mint az északi részen. Valamint az sem elhanyagolható, hogy alkoholos italt Svédországban csak drágán és kevés helyen lehet beszerezni, ezért ők itt feltankolták az engedélyezett mennyiséget.

Hamarosan beértünk Drezdába, ahol ismét egy rövid "városnézés" volt. Számomra is ismerős utcákon haladtunk, és felrémlett bennem, hogy én régen ezen a környéken már jártam, itt kell lennie a kék kupolás templomnak, és ahhoz közel volt a szállásunk 19..-ban.
Szerencsére idejében jöttem rá, hogy ismerem a környéket, így a templomot is láttam, és a másik épületet is.

Utána a Prager strasse mellett mentünk el, az akkor éppen átalakítás alatt volt. Láttuk az emeletes pályaudvart, a Zwingert, az Operát és azt a templomot is, amit végül mégis újjáépítettek, bár sok évvel korábban azt mondták, megmarad mementónak a romja.
Átmentünk az Elbán, és folytattuk utunkat Berlin felé.

Közben lassan besötétedett, Berlinből már nem sokat lehetett látni. Azt tudtuk, nem állunk meg, de mégis, mert az első két buszvezető itt leszáll, és másik kettő fog felszállni. Már este 11 körül járt, amikor a szálloda előtt megálltunk, és a buszvezetők cseréje megtörtént. A második kettő nem volt úriember, ugyanis, a rádió hangját maximumra állítva ébresztette a szunyókálókat. Elmondták, megyünk tovább, ha valami baj van, szóljunk. Bemutatkozás itt már elmaradt.

Kissé felébredve beszélgettek az utasok, majd ismét elbóbiskoltunk. Azt tudtuk, komppal fogunk átkelni, és az valamikor éjszaka lesz. Ezért igyekeztünk szundítani. Amikor megérkeztünk a komphoz, Puttgardenbe, kiderült, hogy a másik busz még nincs sehol.
Itt a már ismerős hangerővel megbőgették a rádiót, aki aludt az gyenge szívrohammal ébredt.
Ideje volt egy mosdószünetnek, de nem várhattunk semmi tájékoztatást. Azért feltaláltuk magunkat, és megfáradt tagjainkat is kinyújtóztattuk.

Kiderült, éjszaka óránként jár a komp, és az éjjel 2 óraival megyünk majd át. A másik busz is megérkezett közben, együtt volt a csapat. Eljött az idő, amikor mondták, na most buszra fel emberek, megyünk a kompra.
A busz felment a kompra, majd kiszálltunk a buszokból és több emeletnyit felfelé mentünk. Néhányan beszélgettünk, és kérdezgettük az utastársakat, akik hazafelé mentek, mit kell tudnunk.
Kérdeztük, mikor fog indulni a komp. Már elindultunk, mondták csodálkozva, hát nem érezték? Hát nem. Olyan simán ment a komp, és olyan csendesen, hogy fel sem tűnt.
Mondták, 45 perc az út. Nagyon hamar eltelt. Meglátogattuk a büfét, és a boltokat is, ahová kuponokat kaptunk, de hamar rájöttünk, ezt nem a mi pénztárcánknak találták ki. Így nézelődés maradt.

Egyszer csak megérkeztünk, és mehettünk lefelé a buszokhoz. Beültünk, és folytattuk az utat, immár Dániában.
A reggeli órákban érkeztünk Koppenhágába.
Oda csak a mi buszunk ment be, hiszen nálunk voltak azok, akik idáig utaztak. Így rövid koppenhágai városnézés is volt.
Elbúcsúztunk a leszállóktól, és máris helyezkedés kezdődött. Kicsit lazábban fértünk el a buszon. Indultunk tovább Svédország felé.

Svédországba az akkor még tényleg nagyon új hídon érkeztünk. (2000-ben adták át a hidat.) Az Öresund hídon mentünk, ami nagy élmény volt. Akik először jártunk arra, elmondhattuk, ilyen nagy hídon még nem jártunk. A híd nagyon szép volt, és nagyon hossszú. A tengeren vezet keresztül, egyenesen Malmöbe.
Érdekessége még, hogy kombinált közúti-vasúti híd, és az is, hogy a híd tulajdonképpen egy alagúttal kezdődik a dán oldalon.

A híd a két part közötti távolság kb. felét teszi ki, és 7845 méteres hosszúságával Európa leghosszabb közúti-vasúti hídja. A távolság többi részét a Peberholm nevű mesterséges sziget (4055 m), az onnan a dán oldalra vezető alagút (4050 m) és a dán oldalon létesített mesterséges félsziget (430 m) hidalja át.
(Forrás: Wikipédia)
Többet az Öresund hídról a Wikipédián lehet olvasni: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%98resund_h%C3%ADd

Malmöben is megálltunk, mégpedig a kikötőben. Kis pihenő volt számunkra is, egy rövid séta a tengerpartra.
A tenger. Az nagyon érdekes volt. Kimentünk a parta és mellettünk volt a víz. Mint egy tó. Semmi magas part, föveny vagy bármi, egyszerűen csak ott volt. Nem volt sok idő bámészkodni,mert indulni kellett tovább.

Ekkor már csak félig volt tele a busz, és néhányan elkezdtük az ott élőket faggatni. Elmesélték, mikorra érünk Göteborgba, valószínűleg még hol fogunk megállni, és persze azt is, milyen az élet Svédországban, személy szerint ők mikor kerültek oda, mit dolgoztak, és hogyan élnek.

Gyorsan repült az idő, tényleg volt egy megálló még, és dél körül megérkeztünk Göteborgba.
Hatalmas buszpályaudvar, pont a pályaudvar mellett. Elmondták, a hazafelé jövő járat melyik napon, mikor és melyik buszállásba érkezik, mennyivel a jelzett idő előtt legyünk ott.

Tehát megérkeztem Svédországba!
Egyedül, és egyedül kellett a továbbiakban boldogulnom.
Először is ki kellett találni, mikor és melyik vágányról megy tovább a vonatom, hol kell jegyet vennem. A bőröndömmel és egyéb csomagjaimmal heroikus küzdelmet folytatva megoldottam mindent. Jegyvásárlás, vonat megkeresése, felszállás elhelyezkedés.

A vonat elindult, és néhány óra múlva megérkeztem Örebro-ba.

2011. júl. 1.

Örebro

Örebro Svédország 6. legnépesebb városa, 135 ezer körüli lakossággal.
A városra jellemző, hogy sok bevándorló él itt, mintegy 150 országból.
Stockholmtól 200, Göteborgtól és Oslo-tól 300 km-re található.
A városban rengeteg kerékpárost látunk, hatalmas kerékpár parkolók teszik érdekessé az utcákat.

Örebro - utcakép

A város mellett található Svédország negyedik legnagyobb tava, a Hjälmaren. Az Örebro slott (vár) az egyik legnépszerűbb turistalátványosság. A vár több mint 700 éves, ma múzeum található benne.

Örebro slott
Örebro nevezetessége a gomba, ami itt nem egy zöldségfélét jelent, hanem a városi víztornyot. Az örebroi víztorony talán a világ leglátogatottabb víztornya. 1958-as megnyitása óta több, mint 8 millió látogatója volt.

Örebro - víztorony

A víztorony kilátójából csodálatos kilátás nyílik a környékre. A zászlók elhelyezkedése azt mutatja, az illető ország melyik irányban található.

Örebro víztorony kilátórésze
Nagyon érdekes látnivaló még Örebroban a Wadköping skanzen. A skanzen a város központi részén található, 1965-ben nyitotta meg kapuit.

Örebro - skanzen
Ezen kívül még sok múzeum, nagyon szép régi épület, és más látnivaló található a városban.