Itthon hogyan lehet egy régi típusú csapóajtón átjutni? Régi típusú csapóajtón azt az ajtót értem, amit régebben iskolákban, közhivatalokban is használtak, lent tele, fent üveges, kis táblákkal, és egy gomb a nyitója. Gyakran az üveget védik fémráccsal is. Szerintem mindenki ismeri ezeket az ajtókat. Sőt sok helyen még jó erős ajtócsukó szerkezet is tartozik hozzá, így elérhető, hogy az előttünk bemenő ember az arcunkra vágja az ajtót. Ezen az ajtón bőrönd + 2 csomaggal átjutni csak úgy lehetséges, ha valaki kinyitja nekünk, vagy ha valahogy megtoljuk, majd a fenekünkkel megtámasztva valahogy a csomagokkal együtt beforogjuk magunkat az ajtón belülre. Ha hamar engedjük el, és lengőajtóról van szó, ilyenkor kellemesen hátba is vághat, ha nem vagyunk elég fürgék.
Svédországban a pályaudvari ajtók önműködőek. Az ember közeledik, ajtó kinyílik. Nem kell csomagot letenni, és trükközni az átjutással.
A vasútállomás, a helyi autóbuszpályaudvar és a tömegközlekedés ugyanazon a helyen van. Tudom, nálunk is vannak olyan települések, ahol hasonlóan működik, de többnyire nem így van. Én csak a budapesti gyakorlatot ismerem, ahol a több pályaudvar között lehet villamossal, trolival, metróval közlekedni, és akkor még nem is említettük az egészen más helyeken elhelyezkedő autóbusz pályaudvarokat.
A pályaudvarokon nem kell lépcsőzni, vagy ha véletlenül mégis, akkor ezt nem gyalog kell tenni. Mozgólépcső, lift van.
Az InterCity-re a helyjegy nem kötelező. Ez azt jelenti, hogy akinek nincs helyjegye, felszáll, körülnéz, és leül egy szabad helyre. Ha jön valaki, akinek oda szól a jegye, megmondja, ez az én helyem, az illető felkel, és odébb ül.
Így ültem én is 3 helyen a Göteborg-Örebro szakaszon. Nem mondom, először el is kellett magyarázni nemzetközi nyelven is, mit akarnak, mert svédül egy szót sem tudok. Amikor látta az illető, hogy nyílt, érdeklődő tekintettel nem értek semmit, angolul próbálkozott, és a jegyre meg az ülés számára mutatva magyarázta el, miről van szó. Nem volt mérges vagy bármi, felkeltem, kerestem egy másik helyet és kész.
A bőröndöknek van külön bőröndtároló rész a vagonban. Már nálunk is vannak olyan vonatok, ahol valami hasonló hely szolgál a bőröndök tárolására. Nem kell a nehéz bőröndöt a fejem fölé ügyeskedni, hogy a polcra helyezzem. Ezek a termes kocsikban működnek így.
A vonatokon vannak olyan vagonok, ahol kisgyerekekkel utaznak. Úgy mondták, azokban játszótér van a gyerekeknek. Ezt ennél jobban nem részletezték, sajnos nem láttam belülről. Az oldalán felirat van, ami jelzi, hogy ez a gyerekek álomvonata. Először azt hittem, valami medvéről van szó, (tanultam rövid ideig németül) de kiderült, svédül az gyereket jelent.
Vannak olyan vonatok, amelyeken kutyák utazását is engedő kocsi is van. Na, ezt láttam belülről. Visszafelé oda kaptam helyjegyet. Mert visszafelé beruháztam már egy helyjegyre is.
Kiderült, a kutyás vagon. Rémálom volt. Félek a kutyáktól. Itt meg simán sétálnak a kutyák. Az egyik megállóban több felszálló volt, mellettem volt egy szabad hely, és hallom, valaki köszön, mutatja, ott a helye. Oldalra néztem, és majdnem megállt a szívverésem. Egy akkora kutya állt mellettem, ami akkora volt, mint ülve én. Nem lehetett nem látni, hogy majdnem meghaltam az ijedelemtől. Gazdája is látta, hogy a szemembe a rettegés ült ki. Nevetett, mondta a többieknek, meg nekem is, megoldja a dolgot. A kutyát odaadta valakinek a kocsiban, hogy vigyázzon rá, és leült a helyére.
Nem problémázott a dolgon, és rendes volt, mert nem azt magyarázta nekem, hogy ez a 80 kilós állat nem bánt, és az ennivalót is megrágják helyette.
A kutya elvolt a vonaton magában, majd a gazdája egy idő után kiment másokkal beszélgetni, meg kutyázni.
Amikor elszántam magam, hogy életem kockáztatásával kimegyek a mosdóba, és láttam, a kutya mellett kell elmennem, megfogta és elhúzta a kutyát az útból.
Azt viszont meg kell mondjam, Svédországhoz én kicsi vagyok. Vagyis alacsony. A vonaton még felnyomtam a csomagomat, de leszedni esélyem sem volt. Meg kellett kérnem az ott ülő fiút, segítsen. Nem mondom, hogy értette elsőre, mit akarok, pedig szerintem elég egyértelmű volt, hogy kínlódok, pipiskedek, felmászok, de nem érem el a bőröndömet. Végül segített levenni a csomagot.
A fiúról még csak annyit, hogy valószínűleg az apjával utazott, mindketten építkezésen dolgozhattak, és a fiú egy vastag könyvet olvasott az úton - angolul.
Az Örebro-Stockholm úton nem voltak ilyen kalandok, az egy kirándulás volt, csomagok nélkül, így könnyebb volt minden. Helyjegyet vettem, így nyugi volt, és figyelhettem a tájat.
Örebroból egész jól el lehet jutni Osloba is. Egy állomással odébb van egy nagy pályaudvar, ahol áthalad a Stockholm-Oslo útvonalon közlekedő vonat. Azzal mentem Osloba.
Ez a vonat nagyon szép volt, ma már itthon is láthatunk ilyeneket. A piros vonatokra gondolok, ami pl. Esztergomba jár, vagy amilyenek a győri személyvonatok is, ha pirosak. (Flirt, Desiro)
Tehát a mosdó, az automata ajtó, a lépcső, ami nem térdmagasságban kezdődik, az ülések, az, hogy áramfelvételi helyek (konnektorok) vannak. Ez utóbbi nagyon meglepett.
A vonat száguldott, hangos bemondón mondták be,milyen állomás következik.
És maga a csoda volt nekem, 2003-ban, amikor azt hallottam, persze nem magyarul, hogy "Hölgyeim és Uraim! A svéd, norvég határon haladunk át."
Ennyi. És áthaladtunk. Nem jött senki, nem kért semmit, csak átmentünk.
Örültem a vonatozásnak, milyen jó lesz, majd Oslót is jól megnézem a vonatról. Ebben bizony tévedtem. Amikor bemondták, hogy már Oslo következik, akkor egyszer csak jött egy alagút. egy hosszú alagút. Hú de hosszú ez az alagút. Te jó ég, vége lesz ennek? Még mindig alagút. 15 percig alagút. De jó, lassítunk. Igen, de még mindig alagút. És megálltunk a pályaudvaron. Amikor kimentem a pályaudvar elé, kiderült, a város közepén vagyok.
Megnéztem a pályaudvart is, innen indultak a repülőtérre is a vonatok 15 percenként. A pályaudvar mellett természetesen a buszpályaudvar volt, ahonnan autóbuszok is indultak a repülőtérre. Csak onnan tudom, mert sok helyen ki volt írva, és többször bemondták. Nem csak norvégül.
Hát, igen, ez Skandinávia. A vonatjegy drága, mint minden. Volt viszont egy olyan lehetőség, ami nálunk a nemzetközi buszjegyeknél, illetve a fapados légitársaságoknál szokásos. Ha az utazás előtt x idővel veszek jegyet, olcsóbb. Sokkal olcsóbb. Tehát, ha valaki tudja, mikor kell utaznia, megveszi a jegyét 1 héttel előbb, akkor sokkal kevesebbet fizet érte, mint ha fél órával a vonat indulása előtt tenné.
Engem csak a helyjegyek ára érintett, mert itthon vettem egy olyan jegyet, amivel 4 napon utazhattam bármelyik vonaton Svédországban. A dátumokat én írtam rá, a kalauz azt a jegyet kezelte. Ma már nem úgy nevezik ezt a jegytípust, de ilyen kedvezményes jegy most is van.
Itt lehet olvasni az InterRail bérletekről: http://mav-start.hu/utazas/inter_rail.php
Amikor a vonatjegy árát akarta megtudni a neten, nehézségekbe ütköztem. A jegyek ára sehol sem volt feltüntetve, a svéd vasút honlapján sem. A nemzetközi jegypénztárban sem tudtak segíteni, mondták, a svéd árakat ők sem tudják megnézni.
Megnéztem, azóta már lehet a svéd vasúton is interneten jegyet venni, ezért az árakat látni. Egy Göteborg-Örebro teljesárú jegy 468 SEK. Ez elég durva ár. Örebro-Stockholm 235 SEK.
Kíváncsiságból megnéztem a Göteborg-Stockholm árakat is. Legolcsóbb ár: 682 SEK.
Másodosztály mind, helyjegy nélkül.
A svéd vasút honlapja: http://www.sj.se/
Az állomásokon kis kiadványok voltak a helyi menetrenddel. Illetve különböző vonalak menetrendjei külön kis füzetkékben. Olyan tenyérben elférő pici kivitelben. Ezt más országban is láttam már.
Az északi országok vasúti hálózata:
http://www.sj.se/sj/jsp/polopoly.jsp?d=19145&a=2466&l=en#
InterRail lehetőségek: http://www.sj.se/content/1/c6/16/54/30/SJ_Folder_Interail-Eng-A5-Webb.pdf
Azt tudni kell, hogy magyarországon vásárolva más árak vannak!
Letölthető menetrendek lelőhelye:
http://www.samtrafiken.se/Resplus/Tidtabeller/
Néhány utazási idő: http://www.sj.se/sj/jsp/polopoly.jsp?d=112&a=144431&l=en#
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése