A fapados légitársaságok korában azt gondolnánk, ez a legegyszerűbb, legolcsóbb és leggyorsabb eljutási mód. Tévedünk, ha ezt gondoljuk. Miért? Nézzünk csak utána, keressünk járatot. Amikor meglátjuk az árakat, rögtön elmegy a kedvünk a repüléstől. Főleg, ha az utazás idejét is megszemléljük, és kiderül, fél Európát beutaztuk mielőtt odaértünk volna.
Autóbusz. Igen, nem is egy társaság van, amelyikkel eljuthatunk. Van, ahol át kell szállni, van ahol nem, van kedvező árú és van ami nem annyira az. Sőt, jutalmul, mert nem a zord novemberi napokban szeretnénk menni, hanem még jó időben, azt is olvashatjuk, hogy egyes járatokon még nyári felár is van. Kellemes, nem?
Útikönyv vadászata az otthoni könyvtárban. Te jó ég, vajon megyek valamire egy 25 éves útikönyvvel? Végül is a történelem nem változott, a műemlékek is a helyükön (remélhetőleg), az időjárás talán még nyomokban hasonlít a régire, de ha nem, érdekes lesz az összehasonlítás. A hétköznapi élettel kapcsolatos dolgok meg úgyis változnak. Ezt jól megbeszéltem magammal. Na ja, de a könyv súlya... Keresem a térképet is vadul, ezzel hasonló a helyzet a korát illetőleg. Nem baj, úgyis elvisz odáig a vonat, ott meg csak egy városban leszek. Ez is kipipálva.
Hála az Internetnek, egy-két kattintás, és máris özönlik az információ, csak győzzem olvasni. Azt tudom, helyben is kell közlekedni, és szeretnék városnézésre menni. Ez lesz az első svájci utam, tehát minden információra szükségem van. Szerencsére angol nyelven rengeteg dolgot megtalálok. Hívogató hegyek, csodás tavak. Érdekes, eddig miért nem láttam, hogy ennyi folyó és tó van ott? Próbálom memorizálni a pályaudvar helyzetét, a város térképét vázlatosan.
Az időjárás. Milyen idő lesz ott és akkor? Mert itt szép idő van, és várható az elkövetkező napokban. Reménykedek, és lám, kellemes 22 fokot ígérnek, és napsütést. Huh, nagy kő esett le a szívemről. Kardinális kérdés az időjárás, hiszen nem mindegy mennyi ruhát kell elvinni egy rövidke kirándulásra.
Vonattal az út 12 óra odafele, és 13 visszafele. Ez van sajnos. Éjszaka fogok utazni. A vonat a dallamos Wiener Walzer nevet viseli, zene füleimnek. Elárulom, a vonatjegy megvásárlásakor megnéztük a pályaudvaron az éppen indulás előtt levő szerelvényt. Milyen érdekes, Zürichbe a két utolsó vagonja megy, a többi Bécsig jut el. Ó, tehát ott majd összekapcsolnak bennünket máshonnan induló vagonokkal, így már érthető, miért állunk majd 25 percet Bécsben.
Maradjunk a 12 óránál. Az utóbbi évek tapasztalata az, hogy az IC vonatokon működik a légkondícionáló. Jó megállapítás, tudom:-) Na de mit is jelent ez? Azt, hogy én biztosan fázni fogok az út egy részében. Megértem én, nem lehet a hőmérséklet minden egyes embernek jó, ezért felkészülök. Kell egy kis takaró, és meleg kardigán. Amúgy is, az időjárás lehet, nem vesz tudomást az előrejelzésről... Papucs is kell, hiszen 12 órát ülni a cipőben, majd utána nekivágni egy egész napos városi túrának nem valami szívderítő gondolat. Alakul a csomagom:-)
Enni is kell az úton, és gyakorlattal rendelkező utazó azt is tudja, az a legolcsóbb, ha otthonról visz elemózsiát. A vonat büfékocsijának étlapja megtekinthető az Interneten. Számomra ez nagyon hasznos volt, mert úgy éreztem, ezt az étlapot nem láttam volna, de ahogy végignéztem, ebben teljesen bizonyos lettem. azt hiszem nem kell magyarázni, miért.
Óvatos duhaj vagyok, ezért próbáltam tájékozódni a svájci árakról. Ez nem volt egyszerű feladat, mert valahogy ezt a kérdést nagyon diszkréten kezelik. Vajon milyen néven keressem a nagyobb élelmiszer üzleteket? Próbálkoztam az itthoni nevekkel, voltak sikeres kereséseim, sőt az egyiknél még a honlap felépítése, a reklámok sorrendje is azonos volt. A megértést a német nyelvtudás hiánya azért nagyban nehezítette. De azt, hogy Zürichben hol találhatóak ezek a boltok, sajnos nem tudtam meg. Jelzem egyetlen címet sem találtam. Nos, ekkor úgy éreztem, jobb, ha enni és innivalót is viszünk, amennyi kell. Persze én is megnéztem a "hamburgerindexet", persze csak saját szemszögből, nem tudományos alapossággal. Ha valaki emlékszik a 250 Ft-os plakátra, annak elárulom, a plakát képei és a 250 stimmel, csak olyan formában, hogy 2,50. Ez CHF-ben értendő. A gyors fejszámolást mindenkire rábízom. Mindegy, egyszer élünk, és a gyorséttermekben van mosdó is, ingyen.
Időközben naponta néztem az időjárás előrejelzést, ami egyre alacsonyabb hőmérsékletet jósolt. Már a 19 foknál tartottunk, és borús időnél. Az indulás napján úgy gondoltam, nézzük meg máshol is, milyen idő lesz, hátha ott tudnak valamit, hogy mégiscsak a nap fog sütni, és kellemes meleg lesz. Sajnos nem ezt tudták, hanem azt, hogy köd lesz. Te jó ég, köd is, akkor hideg is, és a fényképek? Azokkal mi lesz? Hogyan fogok így gyönyörű hegyeket látni?
Gyors összecsomagolás következett. A jól bevált, világlátó téli, meleg kardigánt persze kikészítettem, a takaró, és az időközben kölcsönkapott nyakpárnák sem hiányoztak. Ez utóbbiak akárhogyan is próbálkoztam, elfoglaltak egy táskát. Ugyanis úgy készültem, végszükség esetén cipelem magammal a táskát, és ez egy kulturált nem nagy táska volt, nehéznek meg egyáltalán nem nevezhető. A tervben a csomagmegőrző használata szerepelt, de hát ugyebár legyen "B" tervünk is.:-) Gyakorlott utazóként persze volt listám, mit kell eltennem, a végén minden ki volt pipálva. A szatyrok mérete és súlya is elfogadható volt.
Indulás előtt ellenőriztem az ablakokat, ajtókat, amit lehetett áramtalanítottunk, és elindultunk.
Olvastam a jegy hátoldalán, hogy egyes vonatok esetében legkésőbb az utazás kezdete előtt 25 perccel foglaljuk el a helyünket, mert különben joguk van értékesíteni a helyet ismét. Klassz. De melyek ezek az egyes esetek? Sebaj, mi ott voltunk időben, sőt idő előtt, ugyanis a vonatunk még nem volt betolva a helyére, a kijelző sem jelezte a vágány számát. Azért a megfelelő peronrészre mentünk. Természetesen a jegyellenőrző emberek a kapuknál álltak. Na, most milyen jó lesz előkotorni a borítékot a jeggyel, ami 1 db és két főre szól. Jobb ötlet volt, elővettük BKV bérletünket, amit nagyon megköszöntek, és jó utat kívántak, majd az ellenőröktől 10 méterre megálltunk a nemzetközi vonat peronján.
Végre beérkezett a vonat, ami nagyon rövidke volt, de ott volt a mi vagon számunk is:-) Ugye, ilyen meglepő? Az ember apró dolgoknak is tud ám örülni! Az emberek úgy igyekeztek felnyomulni, mintha már indulna is, pedig akkor még 20 perc volt indulásig. A fülkék ajtaján jelzés volt, melyik ülés foglalt. Sikeresen megtaláltuk helyünket, és elfoglaltuk azokat. Időközben megnéztük, a másik két helyre mikor szállnak fel az utasok. Ez Bécs volt. Na, addig utazhatunk az ablak mellett is. Különben is, ha az ajtó mellett ülünk, állandóan félre kell húzódni, esetleg kimenni, amíg bejönnek és elhelyezkednek, valamint kezelhetjük az ajtót is. Tehát beültünk. Már majdnem elindult a vonat, amikor nagy sietve bejött egy utas, aki belföldi utazásra vette igénybe a vonatot, és ahogy észrevettük, volt, akinek volt helyjegye, volt akinek nem. Sőt, nemzetközi viszonylatban is van olyan lehetőség, hogy nincs helybiztosítás. Akinek ilyen jegye van, az a nem foglalt helyekre ülhet le, illetve tudomásul kell vennie, hogy ha valakinek arra a helyre szól a jegye, át kell adni a helyet.
Elindultunk lassan, szépen komótosan. De azért mozgott már alattunk a vonat. Pár perc múlva már a Duna felett haladtunk, és hamarosan elérkeztünk Kelenföldre. Több mint egy éve voltam ott utoljára, bizony sokat változott a pályaudvar azóta. Kelenföldön sokan szálltak fel, eléggé megtelt a vonat.
Győrben sokan leszálltak, már csak néhány belföldi utas maradt. Kisebb átrendeződés kezdődött. A helyjeggyel nem rendelkezők keresni kezdtek megfelelőbb helyet maguknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése