Megérkezés Zürichbe

Reggel 6 óra 20 percre érkeztünk Zürichbe.

Zürich

Leszálláskor látszott, milyen sok ember utazott a vonaton. Ahogy elhaladtunk a vagonok mellett, megnézhettük, milyen is egy fekvőhelyes kocsi, illetve hogyan utaztak azok, akik egy vagy kétszemélyes hálófülkében pihentek. A fekvőhelyes kocsi, főleg, ha a legfelső ágyra kell a létrán felmászni, nem lehet valami kényelmes, de legalább nem kell izgulni, ki tudunk-e nyújtózni. Az egy és kétszemélyes fülkék nagyon érdekesek voltak. Mint valami pici szállodai szoba. Rendesen megágyazva ágyneművel, mosdóval. ablakon függöny. Igazából ennyit lehetett megtudni róla kívülről:-)

Beérkezve a csarnokba, felfedezhető volt a hasonlóság a Nyugati pályaudvarral, azzal a különbséggel, hogy Zürichben a vonatok nem mennek be a csarnokrészbe. Ott egy hatalmas tér van, csak néhány pad van elhelyezve, viszont több jegykiadó automata és a helyi közlekedési jegy vásárlására alkalmas automata található. Jól látható piktogramok tájékoztatnak a csomagmegőrző, mosdó, zuhanyzó, váróterem, és egyebek hollétéről. Mozgólépcsők vezetnek lefelé, a pályaudvar térképén látható, hogy több szinten helyezkednek el a különböző üzletek, szolgáltatások, sőt, még a vonatok is két szintről indulnak.

Reggel fél 7 tájban még szinte kihalt a pályaudvar. A messziről érkezők, és a korán munkába menők szinte elvesznek a hatalmas térben.

Tudni kell, hogy ez a pályaudvar, a Hauptbanhof nem csak Zürich, hanem Svájc legnagyobb pályaudvara is egyben. Az induló és érkező vonatok listája hagyományos módon, plakátokon is megtalálható, így könnyen áttekinthető, mikor hova indulnak illetve honnan és mikor érkeznek. Az óránkénti bontás megkönnyíti a keresett vonat megtalálását. Ezen kívül több helyen információs táblák, kivetítők vannak. Ezek jól olvashatók, a vonatok indulása után szinte azonnal újraíródnak. A csarnokban menetjegy árusító iroda is található, inkább egy utazási irodára hasonlít, mint jegypénztárra. Nekem nagyon tetszett, hogy sokféle kiadványt találtam menetrendekkel, utazási ajánlatokkal, kedvezményekkel. Zsebben elférő kis kiadványok, amiket nem merek menetrendnek nevezni, mert a célállomásonként az indulási időpontokat, célállomásra történő érkezést, az esetleges átszállás idejét és helyét, valamint a vonatra vonatkozó fontos információkat tartalmazza, mint pl, IC, EC, büfékocsi, étkezőkocsi, kerékpár szállítás.

Zürichi látkép

A turista információ csak reggel 8-kor nyit, addig még sok idő van.

Menjünk ki gyorsan, lássuk Zürichet. A pályaudvar előtt kiderül, itt is felújítás folyik. Villamosmegálló pár méterre a bejárattól. Még elég sötét van, hideg is. A forgalom nem nagy, villamosok viszont nagyon, de nagyon sűrűn jönnek. A megállóban információs tábla mutatja, melyik járat, hány perc múlva érkezik. Sok járat jön erre, ezért percenként újabb és újabb villamos gördül a megállóba. Hűvös van, kissé sötét, ezért visszamegyünk a csarnokba.

Zürich kissé felhősen

Felfedezzük a pályaudvar egy részét, kezdve egy nagyon fontos résznél. A mosdóról van szó, amire egy hosszú nap során szüksége lesz az embernek biztosan, és abban biztos vagyok, hogy egy pályaudvaron találok ilyet. A piktogramokat követve el is jutok egy nagyon szép helyre, aminek üvegfalú bejárata van, fel van szerelve általam tankcsapdának nevezett szerkezetekkel. Közelebb menve látható, valóban, előre be kell dobni a pénzt, és akkor tudunk bejutni. Ez rendben van, no de mennyit kell fizetni, tekintettel arra, hogy a legkisebb pénzegységem 100 CHF. Ez természetesen papírból van. Ó, hát itt még pénzváltó automata is van. Megtámadjuk, de kiderül, hogy 10 és 20 frankost tud átváltani... De jó, van pénzünk és mégsincs. Amúgy mennyit is kell bedobni? Na, ekkor ér a nap első sokkja. 2 CHF. Tudom, nem szabad átszámolni semmit, mert akkor semmi sem éri meg... Szó ami szó, 360 Ft-ot vagy ennek megfelelő más pénzt még sosem adtam arra, amire ma biztosan fogok.

Sétánkat folytatjuk ezen a szinten. De jó, itt vannak a csomagmegőrző automaták. Mennyibe kerül? 5 CHF. Már meg sem rezdül az arcom, végül is ennek a kis doboznak köszönhetően nem nő hozzám a takaró és a párna. De még mindig nincs aprónk.

Közben már 7 óra lett, és kinyitott egy ZVV feliratú iroda, ahol mintha jegyeket lehetne venni. Bemegyünk, és igyekszünk németül jó reggelt kívánni, majd azonnal angolul érdeklődünk a Zürich card után. Természetesen itt is árulnak, a hölgy máris kérdezi, 24 vagy 72 órásat akarunk. A 24 órásat, vágok szavába, és egy percen belül máris boldog tulajdonosai lettünk az összes közlekedési eszközre valamint sok egyéb kedvezményre jogosító kártyának. A kártya egy finoman színezett érdekes formájú papír kártya, jegy, vagy nem tudom minek nevezzem. A polcról betárazok néhány kiadványt kirándulásokról, a card használatáról, valamint Zürich térképét.

Most már van kisebb pénz is a kezemben. De egy kivételével még mindig csak papír. Ó, milyen öröm, van egy kétfrankosom. Azonnal igyekszem elkölteni. Szerencsére az előbb már felfedeztük a pénzváltóautomatát, tehát váltunk egy tízest is. Kihullanak az érmék. Ekkor döbbenek rá, még életemben nem láttam svájci frankot érmében sem. Az apró nem is jó megnevezés, hiszen az 5 frankos hatalmas érme. Szép, csillogó, érdekes. A többi is nagyobb a megszokottnál, igyekszem megtalálni az értéket rajtuk. Már van pénzünk a csomagmegőrzőre is. Megkeresünk egy szimpatikus számmal rendelkezőt, az 1300-1500 közöttiek között. Berámolunk, a hátizsák és a szatyor is kényelmesen elfért. Megjegyezzük a számot, kulcsot biztonságosan eltesszük. Eddig eljutottunk.