2010. máj. 7.

A kirándulás váci része

A délutánt Vácon töltöttük. Nagyon régen jártam utoljára Vácon, nem is nagyon emlékeztem már rá. Így még jobban meglepett a különbség. A város főterére halványan emlékeztem, régen is tetszett, de most, hogy az épületeket felújították, a teret átépítették, nekem nagyon tetszett.
De kezdem abban a sorrendben, ahogy végigsétáltunk a város központjában. A déli városkapunál szálltunk ki az autóbuszból, onnan először a Püspöki palotához mentünk. Ennyi csodás tulipánt egy helyen egyszerre még nem láttam. Olyan különleges szinek, mint az a fehér, ami kicsit lilába hajlik, és közben mintha átlátszó lenne, vagy a különleges rózsaszín.

Persze azonnal fényképezni kezdtük a virágokat. Az Érseki palota kertjének meglátogatása is a program részét képezte, és amig bejutottunk, gyönyörködtünk a szép virágokban.

A kertben szintén sok tulipán, virágzó fák és bokrok. Szépen gondozott kert, nyugalmat árasztó. A kert vége már majdnem a Dunánál van, egy kis "kiálló" található a kert sarkában, ahonnan kilátni a folyamra. A kert körbesétálása után a továbbindultunk. A piarista templom előtt áll a Szentháromság szobor.

 Szerettük volna megnézni a piarista templomot, oda sajnos nem jutottunk be. Ezután székesegyház felé indultunk. Délután 2 és 5 óra között lehet bemenni körülnézni. A hatalmas tér (Konstantin tér) végében található a székesegyház.

Körben iskolák és középületek. A tér fái alaposan megnyírva készülnek a megújulásra. A székesegyházról itt olvasható leírás.
A székesegyház kívülről  és belülről is impozáns látványt nyújt. Ottjártunkkor éppen egy gyermekcsoportot készítettek fel az elsőáldozásra.
A székesegyházból kijőve körbesétáltuk a teret, majd elindultunk a város főtere (Március 15. tér) felé. A főtér sarkán helyezkedik el a Fehérek temploma, melyet belülről is meg tudtunk tekinteni.

A templom alatt néhány éve bukkantak a szenzációs kriptaleletre, melyből kiállítás készült. Ezt a Tragor Ignác Múzeum kezelésében levő kiállítóhelyen, a Március 15. tér 19. alatti a pincében tekinthetjük meg. Érdekes kiállítás, kicsit bepillanthatunk a régen élt emberek életébe. A történelem tantárggyal mindig az volt a gondom, hogy szorgalmasan meg kellett tanulni, melyik király mikor élt és uralkodott, hogyan követték egymást, ki kinek a rokona volt, milyen háborúk voltak, ki kivel mikor és hol vívott csatát. Ezen kívül szinte semmit nem tanultunk, hiszen ennek a rengeteg évszámnak, csatának, háborúnak, szörnyűségnek az elmesélése és visszakérdezése már ki is töltötte a rendelkezésre álló időt. Arról keveset tanultunk, hogyan éltek, milyenek voltak a hétköznapok, milyen szokások voltak, hogyan öltözködtek, szórakoztak, stb. Ez a kiállítás kicsit közelebb hozta számomra a néhány száz évvel ezelőtt élt embereket.
A kiállítás után a főtéren végigsétáltunk, majd tovább, egészen a diadalívig. Ez Magyarország egyetlen diadalíve.

Mária Terézia tiszteletére épült. Az anekdota szerint az uralkodó amikor megtudta, milyen rövid idő alatt építették fel, nem mert áthajtani alatta. Félt, hogy a gyors munkával felhúzott diadalív le fog szakadni, ezért a kocsija áthajtott alatta, ő viszont mellette sétált be a városba.
Visszafelé a Duna felé kanyarodtunk, és a Dunaparton sétáltunk vissza egészen a Konstantin tér mögötti részig. A part ezen szakasza szépen parkosított, itt is rengeteg virág van. Tulipánok, több színben. A tulipánok azonos színű árvácskabokrok között állnak. Ezen a részen is volt egy  érdekes látnivaló, a Hegyes torony és római kori falmaradványok. 
Itt található a Szentendrei-szigetre átmenő komp kikötője és a hajóállomás is. Vácról itt található részletesebb ismertetés.