2010. jún. 2.

Hollókő

Hollókő a világörökség része, legalább egyszer látni kell. Végre eljutottam Hollókőre. Szerencsére eső nem esett, a nap sütött, kellemes idő volt.

Kirándulóbuszunk a Népligettől indulva másfél óra alatt tette meg az utat. A Hollókő felé vezető úton egyszer találkoztunk a sok eső nyomával. Hollókőhöz egész közel megsüllyedt az út egy kis szakaszon, itt óvatosan, lépésben lehet áthaladni.
Az Ófalu "kapujában" levő parkolóban lehet megválni a járművektől, innen kezdhetjük sétánkat az Ófaluban, illetve innen is vezet egy út a várhoz. Ebben az esős időben ezek az utak nem túl kellemesek.


Elsőre úgy éreztem, mintha egy mesébe csöppentem volna. Pici házak, virágok mindenfelé, madárcsicsergés. Idegenvezetőnk elmesélte a falu történetét, az építkezés módját, hogyan alakultak az épületek az idők során, az itt élők életét, viseletét, szokásait. Ezután mindenki saját felfedező útra indult. A kis házakban mesterségeket mutatnak be, több helyen múzeum működik, és nem szűköldöknek vendéglátóhelyben sem.
A pici utcákon sétálva gyorsan telt az idő. Néhány múzeum, a templom megtekintése, és néhány olyan bolt meglátogatása fért bele, ami szinte kiállításnak is tekinthető.


Számomra a legnagyobb élményt a babamúzeum jelentette. Egy kis pincében található, a falakat körben vitrinek szegélyezik, hátsó oldalukon tükörrel, így a kiállított, népviseletbe öltöztetett babákat alaposan meg lehet szemlélni. Meglepett, hogy ennyire sokféle népviselet található a környéken. Több falunak saját viselete volt, életkor, élethelyzet szerinti ruhákkal, kiegészítőkkel.


A szövőház is nagyon tetszett, ahol többféle szövési mód eszközeit láthatjuk, sőt egy modernebb szövőszéken bemutatják a látogatóknak, hogyan készül egy hagyományos kelme.


A kiállítás része az is, ahol megnézhetjük, annak idején egy leánynak milyen stafírungja volt. Ezt leltárszerűen elolvashatjuk, és egy szekrényben láthatjuk is.
A többi kiállítás is érdekes volt, sajnálom, hogy nem mindenre volt idő.


Korán nem érdemes érkezni, mert 10 órakor nyitnak a kiállítások, múzeumok, üzletek. Aki megéhezik, megszomjazik, könnyen talál vendéglátó helyet. Érdemes nyitott szemmel járni, mert találkozhatunk népviseletbe öltözött asszonyokkal.